Szegedről indult a forradalom!
A  MEFESZ tevékenysége és Szeged városa október 16 és 23 között

Október 16.

Megalakul Szegeden a MEFESZ Kiss Tamás, Lejtényi András és Tóth Imre vezetésével. Kiss Tamás visszaemlékezése:– Az orosz nyelv fakultatív oktatása érdekében bojkottra szólított föl egy felhívás – budapesti joghallgatók aláírással. Nekem Lejtényi András barátom mutatta meg az egyoldalas stencilezett fölhívást – idézte föl azt a mozzanatot, aminek hatására kimondta: „Te, Andris! Rendben van, hogy ne menjünk az oroszórára. De ez kevés. Alakítsunk egy diákszervezetet!" Elrohantak közös barátjukhoz, Tóth Imréhez, s hármasban továbbgondolták az ötletet. Három nap alatt Szeged összes egyetemi hallgatója arról beszélt, hogy „kéne csinálni valamit". Nem is gondolták, mennyire kapóra jön, hogy október 16-ára nagygyűlést hívott össze az egyetlen párt akkori egyetlen ifjúsági szervezete, a DISZ. És most vegye át szót Bátyai Jenő helytörténész, pontosítva naplója: "Ma délben a menzára menet óriási plakát hirdeti, hogy ma este 6 órakor az auditórium maximumban diákgyűlés. (Nekem már nem volt váratlan, ugyanis előbb már értesültem erről.) A terem zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Mindenki igen érdeklődően és aktívan vett részt a gyűlésen. A felszólalások egyre inkább igazolják, hogy a társadalom terhes az elmúlt 12 év hibáitól. A gyűlés egyre viharosabb, mindenki el akarja mondani a maga, de még inkább népünk igazát. A felszólalásokból kitűnik, hogy a szegedi egyetemi ifjúság egy új, egészséges szervezetet akar létrehozni, a MEFESZ-t. A hozzászólásokból kikristályosodik a MEFESZ 12 pontos követelése, mely a következő:

1.) A halálbüntetést töröljék el Magyarországon.
2.) Rákosi Mátyást vonják felelősségre, és Farkasék tárgyalása nyilvános legyen.
3.) Nagy Imrét helyezzék vissza a minisztertanácsba.
4.) Hívják vissza a rossz párt és állami vezetőket.
5.) Adják vissza az egyetemnek szuverén jogát.
6.) Szüntessék meg a káderezést.
7.) Szüntessék meg a mamut fizetéseket és rendezzék az alacsony fizetéseket.
8.) Semleges béke-politikát akarunk.
9.) Új, demokratikus alapon lezajló választásokat.
11.) Az idegen csapatokat vigyék ki Magyarországról.
12.) Szólás és lelkiismereti szabadságot.
További követelés: március 15. és október 6. legyen nemzeti ünnep.

A gyűlés kérte a jelenlévő sajtó képviselőjét, hogy ennek a követelésnek adjon hangot a Délmagyarország hasábjain. További, a 12 pontba nem foglalt követeléseik az orosz nyelvet, a marxizmust tegyék fakultatívvá és a katonai órák számát csökkentsék. A továbbiakban megállapodott a gyűlés, hogy másnap megválasztják a karonkénti MEFESZ küldötteket. A gyűlésen jelen voltak a városunkban tartózkodó lengyel egyetemisták is, akik mindenben igen szimpatizáltak a forró hangú, de ugyanakkor józanul gondolkodó szegedi egyetemistákkal."

Október 17.

A jogászok délelőtt küldöttválasztó gyűlést tartanak. Meglepő módon megjelenik Kónya Albert oktatásügyi miniszter, Baróti Dezső rektor társaságában.

A MEFESZ  vezetői közben rájönnek, hogy csak akkor lehet sikeres a mozgalmuk, ha azt országos méretűvé teszik. Felhívással fordulnak az ország egyetemistáihoz. Amellett, hogy tájékoztatnak a szervezet megalakulásáról politikai célokat is felsorolnak, közlik, hogy céljuk "a Sztálin és Rákosi által rájuk kényszerített szellemi iga lerázása", majd felszólítanak a csatlakozásra. Kónya Albert támogatásáról biztosítja az egyetemistákat, ezért 957. április 2-án kizárják az MSZMP Intéző Bizottságából illetve döntés születik arról, hogy el kell hagynia a politika színterét.

Október 18.

Az október 16-án elhatározottak szerint október 18-án délután a Bolyai Intézet nagytermében diákgyűlés tartanak. A MEFESZ-t a bölcsészeknél Vezényi Pál, a természettudományi karon Székely László és Csonti Ferenc szervezi. Mivel az Orvostudományi Egyetem hallgatói nagyrészt Romániában tartózkodtak itt nehezen indult a szervezés. A Szegeden tartózkodó orvosegyetemisták közül Ambrus János és Hámori Károly voltak a szervezők.

A gyűlésen az első beszédet Szőke Sándor tartotta kb. 500 hallgató előtt. A hozzászólók követelték Vajda és Vajtai főiskolai tanárok rehabilitálását, kik már 1955 óta nem taníthattak a főiskolán. Egy későbbi állambiztonsági irat szerint a tanárok is kivették részüket a gyűlésből: "a vita során Pataki Szilveszter tanár a Párt központi vezetősége ellen uszított". A MEFESZ radikalizálódott.

 Néhány követelés:

1./ Ragaszkodunk haladó nemzeti hagyományainkhoz
a./ Méltóképpen ünnepeljük meg március 15-ét, október 6-át és István király napját.
b./ ...újra szólaljon meg a Rádióban a déli harangszó.
c./ Legyen újra nemzeti jelvényünk a Kossuth címer.
2./ Nyilvános bírósági tárgyaláson vonják felelőségre Rajk Lászlóék gyilkosait, Farkas Mihályt, Rákosi Mátyást és bűntársait.
3./ Őszinte és igaz barátságot akarunk a Szovjetunióval. Ennek érdekében
a./ Vonják ki Magyarország területéről az idegen csapatokat.
b./ Hozzák haza hadifoglyainkat.
c./ Nemzeti gazdaságpolitikát.
4./ Követeljük, hogy a város a gyakorlatban is haladjon a XX. kongresszus szellemében.
a./ Nem akarunk tovább Sztálin körúton és Sztálin sétányon járni.
b./ Lenin szobrot Szegednek, de Sztálin nélkül

 A követelések fényében meglepő Bátyai Jenő helytörténész véleménye "a gyűlés elég lapos volt".

Október 19.

Budapestre megy a szegedi MEFESZ delegációja, vezetőjük Tóth Imre. A Belügyminisztériumban nem fogadják őket, mert nem hozták magukkal a szervezet-működési szabályzatot és a programtervezetet. Útjuk a Hétfői Hírlap szerkesztőségébe vezet, ahol beszélnek Boldizsár Iván főszerkesztővel, aki támogatásáról biztosítja őket és megadja Nagy Imre lakcímét. Tóth Imre és Hegyi Róbert  elmegy a megadott címre, de csak Nagy Imre felesége volt otthon.

Közben Szegeden megtartja az első vitafórumát József Attila kört. A kör az értelmiséget érintő problémákkal foglakozott. A látogatók jórészt egyetemisták, de képviselik magukat a budapesti Petőfi Kör tagjai (Bohó Róbert) is.

A városban ülésezik a gyógyszerész hallgatók nagygyűlése is. Szervezője és az elnökség egyik tagja Kádár Dezső negyedéves gyógyszerészhallgató. Több speciális követeléssel állnak elő.

- Rendezzék a gyógyszerészek nyugdíját.
- Gyógyszerészek részére tegyék lehetővé a doktori cím megszerzését.

Október 20.

            A II. MEFESZ- gyűlés napja, ahol véglegesnek mondják ki a szervezet megalakulását. Azonban ne szaladjunk ennyire előre az időben. A gyűlést délután 3 órára hirdették meg az egyetem Ady téri épületében. Elnökségi tagok: dr. Perbíró József  jogászprofesszor, Gönczöl Dezső, Kiss Tamás, Lejtényi András, Tóth Imre és több hallgató. Jelenlétével tisztelte meg a gyűlést többek között Baróti Dezső rektor is. Táviratok érkeztek a debreceni, budapesti, gödöllői egyetemekről is.  A gyűlésen a sajtó is jelen van, az esemény a Himnusz eléneklésével zárul.

Október 21.

            A helyi párt lapban a Délmagyarországban cikk jelenik meg 1956. október 21-én Ellenzéki lap címmel, amelyben véleményüket fejezik ki a sajtószabadságról és válaszolnak az őket ért városi tanácstól származó bírálatra. A bírálat kiváltó oka egy október hetediki cikk, amelyben leírják, hogy "Ladányi Benedek elvtárs elsőtitkár... tevékenysége következtében váltak uralkodóvá Szegeden... a szektás hibák". A 21-én megjelent cikkben már Vereska András másodtitkárt is kritizálják. Ebben a számban olvasható egy kis cikk Dénes Leó elvtárs betegségéről, aki így kórházban vészelhette át a szegedi történéseket. A katonaságnál (14. műszaki zászlóalj) is "összetartást" rendelnek el, amelynek következtében átmenetileg felfüggesztették a szabadságolásokat.

            Az országos megjelenésű Szabad Ifjúság Magazin a szegedi fiatalokat meggondolatlannak minősíti.

Október 22.

Október 22-e volt az előre jelzett diáksztrájk időpontja. Kónya Albert oktatásügyi miniszter szóbeli jelentést kért az egyetemi rektoroktól az ifjúság hangulatáról. Ennek megfelelően Baróti Dezső rektor Szegedről a következő szövegű táviratot küldte az oktatásügyi miniszternek 1956. október 22-én: " jelentem, hogy tudományegyetemünkön az előadások zavartalanul folynak, egyébként is rend és nyugalom van, azonban indokoltnak tartom, hogy az egyetem székhelyén maradjak, ezért nem tehetek élőszóban jelentést." Figyelt az eseményekre az MDP szegedi városi Bizottsága is, amelyik október 22-én összehívta a legjelentősebb szegedi gyárak és üzemek igazgatói, pártfunkcionáriusokat és szakszervezeti vezetőket. Szinte valamennyi úgynevezett munkásigazgató, munkáskáder volt, kevés szakértelemmel, de többnyire teljes politikai megbízhatósággal. Azt kapták feladatul, hogy fokozottan ügyeljenek a rendre és jelentsenek minden említésre méltó eseményt. Közben a fővárosban tartózkodó Lejtényi András és Kiss Tamás felvették a kapcsolatot a Petőfi Kör vezetőségével és egyikük a Belvárosi Kávéházban megbeszélést folytatott Tánczos Gáborral, a Petőfi Kör titkárával. Álláspontjuk sajátos állambiztonsági megközelítésben és megfogalmazásban egy 1957. március 28-i dokumentum szerint a következő volt: " a vezetőségi ülésen megtárgyalták a szegedi MEFESZ megalakulását, mint az ifjúsági mozgalom terén folytatott nagy akció eredményét." Október 22-én 15 órakor kb. 4-5000 résztvevővel nagygyűlés volt az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, ahova a szegedi küldött, Lejtényi András is megérkezett. A résztvevők azonnal éltetni kezdték a szegedieket és "halljuk Szegedet" kiáltásokkal követelték a soron kívüli felszólalását. Lejtényi üdvözölte a jelenlévőket azoknak a szegedi hallgatóknak a nevében, akik elindították a második szegedi gondolatot. Ez a félreérthető kifejezés a hallgatóságban itt-ott ellenérzéseket váltott ki. Voltak, akik fütyültek, míg mások (a többség) bíztatva kiáltoztak: " mondd el, mi volt Szegeden." A későbbiekben egy állambiztonsági értékelés is értelmezte a " második szegedi gondolat" kifejezést, és fasiszta provokációnak, a Horthy fasizmus születésére való emlékezésnek minősítette azt.

Október 23.

A szegedi orvostanhallgatók egy része tanulmányi kiránduláson járt 1956 októberében Romániában. Így az október 23-ig történtekről, a MEFESZ megalakulásáról csak hazaérkezésük után szereztek tudomást. Azonnal döntöttek a csatlakozásról és az Orvostudományi Egyetemen is megalakult a MEFESZ szervezete. a KISZ orvosegyetemi Bizottsága titkárának véleménye, amely a Dél-Magyarország 1957. július 20-i számában jelent meg, így szólt erről: "A szegedi egyetem az ellenforradalom időszakában sajnos a MEFESZ megalakításával tette nem épp előnyösen ismertté nevét." A budapesti események hírére indultak meg az október 23-i esti szegedi tüntetések. Az egyetemisták és középiskolások nagy csoportja gyülekezett a Dóm téren. Amikor elindultak a Széchenyi tér irányába, létszámuk 2-3000 fő között lehetett, de folyamatosan csatlakoztak hozzájuk a járókelők is. Leggyakrabban felhangzó jelszó ez volt: "Ha magyar vagy, állj közénk!" A menet első soraiban Baróti Dezső, rektor a diáksággal együtt vonult. A tüntetés hírére az orvosegyetemisták is társaik után siettek és a Klauzál téren csatlakoztak a vonulókhoz. A Kossuth szobornál rögtönzött ünnepség kezdődött. Felhangzott a Himnusz, a Nemzeti Dal, melynek refrénjét a tömeg fennhangon mondta:"...rabok tovább nem leszünk!"

Az október 23-i szegedi tüntetést senki nem szervezte. A fővárosi események hírére spontán módon gyülekeztek a fiatalok a dóm téren. Valakinek az az ötlete támadt, hogy a gyárak délutáni műszakjában dolgozó munkásait fel kellene szólítani a csatlakozásra. Felhangzott egy újabb jelszó: "Munkás-diák szövetség!" Valaki azt javasolta, menjenek a színházhoz, közben újabb jelszavak hangzottak fel: "Rákosi és Gerő, visszahúzó erő" vagy "Nagy Imrére szavazunk, szabad hazát akarunk!" A "Ruszkik haza" az egyik leggyakrabban elhangzó jelszó volt. Később, 1957. március 11-én, az MSZMP Központi Bizottsága ülésén Komócsin Zoltán sajnálkozva állapította meg:" a proletár internacionalizmusnál a legsúlyosabb a helyzet, mert bár folyt a Szovjetunió népszerűsítése, egy időben nagyon intenzíven, most a vizsga nagyon rossz képet mutatott."

A Szegedi Nemzeti Színházban október 23-án este a Szent Johanna című darabot játszották. Az első felvonás végére értek a tüntetők a színházhoz. Néhányan bementek a színházba és hívták a közönséget tüntetni. Többen ígérték - nézők és színészek - hogy az előadás végén csatlakozni fognak. Közben Bicskey Károly színházi kosztümben elszavalta a Nemzeti dalt. A tüntető tömeg a Széchenyi téren át elindult a Ruhagyárhoz és a Konzervgyárhoz. Ekkor már elmúlt 22 óra. A megnövekedett létszámú tömeg már visszafele vonult a Kossuth Lajos sugárúton, amikor híre jött, hogy Budapesten a Rádiónál az államvédelmisták lövik a tüntetőket. Ekkor hangzott el először, majd egyre hangosabban, a "Vesszen az ÁVO!" jelszó. Ez volt az a pillanat, amikor a szegedi tüntetőkben is tudatosodott, hogy visszavonhatatlanul kitört a forradalom. A budapesti hírek felkorbácsolták az indulatokat. Egyre hangosabbá vált a tüntetés. A menet élén Bicskey Károly haladt, kezében egy Kossuth címerrel. Utána vonultak a színészek, ruhájukat nemzeti színű szalag díszítette. A Klauzál téren fellobogózták a Kossuth szobrot, talapzatán elhelyezték a Kossuth címert. Kaló Flórián elszavalta a Nemzeti dalt, Bicskey Károly pedig a Szózatot. Ezzel véget ért Szegeden az október 23-i tüntetés. Ekkor már közel volt az éjfél. Ezen a napon a szegedi katonai alakulatok a laktanyáikban tartózkodtak, és tanácstalanul figyelték az eseményeket. A rendőrség a szokásos járőrtevékenységet végezte, de nem avatkozott be semmibe, hiszen különösebb esemény, rendbontás nem történt. Egyedül az öthatalmi államvédelmista ezredparancsnok küldött fegyveres államvédelmistákkal megrakott teherautókat a városba, amelyek a belvárosi főbb útvonalakon cirkáltak. Egy alkalommal a Kossuth Lajos sugárúton szembehajtottak a tömeggel, de a felvonulók nem voltak hajlandók kitérni s így a két teherautó tolatva bekanyarodott az Ilona utcába, kitért a tüntetők útjából. Közben az államvédelmista operatívok sem tétlenkedtek. M. Szabó főosztályvezető embereinek nagy részét az utcára küldte, akik elvegyülve a tömegben figyelték a hangulatot, legfőképpen pedig a hangadókat. Még tartott az utcai tüntetés a városban, amikor kb. 23 órakor összeült a sebtében összehívott MDP szegedi városi Bizottsága. Ábrahám Antal 1957. június 14-i jelentése szerint ekkor már "Baróti és Fodor úgy beszéltek a tüntetésről, mint valami dicsőséges nemzeti megmozdulásról". Az ülésen sok pártbizottsági tag és tisztségviselő vett részt, akik megkísérelték értékelni a helyi eseményeket. Arra  a megállapodásra jutottak, hogy gátat kell vetni a kezdődő folyamatoknak és ezért határozott fellépésről döntöttek. Arról is döntöttek, hogy a legmegbízhatóbb kommunista kádereket is fel fogják fegyverezni. Az éjszakai értekezleten arról is döntöttek, hogy a tömeghangulatot befolyásolandó, eltávolítják a közös Lenin-Sztálin szobrot a Tisza partjáról. Halász Gyula honvédfőhadnagy, helyőrségparancsnok intézkedett is  a végrehajtásról, az éjszaka leple alatt a Honvéd Gépkocsizó Iskola udvarára szállították.[1]

Az események vonulatából színtisztán kilátszik az igazság. A forradalom, a szegedi diákság kitartásával, az elveihez való ragaszkodásával előkészítette a forradalmat a forradalom nélküle nem jöhetett volna létre. Hiszen, mint láttuk a MEFESZ puszta létezése is a rendszer ellen volt.

Megjegyzések:

Az események nagyrészt 1956-ban játszódnak, így nem láttuk szükségét minden mondatban a  pontos dátum kiírására. A MEFESZ valójában MEFSZ és az "e" hang csak ejtés könnyítő benne. Azonban a hazai szakirodalomban és népnyelvben az előbbi kifejezés az elterjedtebb, így is mi is azt használjuk. MEFESZ (azaz MEFSZ) a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének a rövidítése