Trianon okát, abban a tényben kell keresnünk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia soknemzetiségű állam volt. A kis népek szerettek volna elszakadni, ezt azonban az uralkodó körök érthető módon nem támogatták. A megoldást az is nehezítette, hogy a 150 éves török uralom után elég sok bevándorló érkezett a történelmi Magyarország területére, így sok helyen kevert népesség alakult ki. A magyar kormány megpróbált megoldást találni rá, azonban az 1868-as nemzetiségi törvény nem elégítette ki a kisebbségeket. Az I. világháború után azonban lehetőségük nyílt a kis és/vagy szomszédos népeknek a törlesztésre, s ők ezt meg is tették…

Az I. világháború (1914-18)

1914. június 28-án Gavrillo Princip (1895-1918) az Ifjú Bosznia szervezet tagja meggyilkolja Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Az Ifjú Bosznia mögött a Fehér Kéz nevű szerb titkos társaság áll. Július 23-án a Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához. Pasić szerb miniszterelnök nem fogadja el azt a pontot, hogy az osztrák-magyar szervek nyomozást folytassanak le Szerbia területén. Július 28-án a Monarchia hadat üzen Szerbiának. Németország és Ausztria-Magyarország egy hónap múlva hadban állt Szerbiával, Montenegróval, Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Oroszországgal és Japánnal. 1915-ben Bulgária (Törökország után) a Központi Hatalmak oldalán lép be a Nagy Háborúba. 1915. május 23-án Olaszország az Antant oldalán kapcsolódik be a világégésbe. Anglia és Franciaország a Monarchia dél-nyugati területeinek egy részét ajánlja fel Olaszországnak. A területek között ott van Trieszt is. 1915. április 30-án megalakul a londoni Jugoszláv Bizottság, amely Magyarország déli területeire és Horvátországra is igényt tart. Az Antant szemében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és Trianon egyre inkább realitássá válik.

         1916-os háborús évben belép a háborúba Románia, mivel neki ígéri az Antant Bukovinát, Bánátot, valamint Magyarország keleti részét a Szeged-Debrecen-Vásárosnamény vonalig. A román csapatok átlépik a magyar határt, azonban az osztrák-magyar-német csapatok benyomulnak Romániába, s elfoglalják Bukarestet. Románia 1918 májusában aláírja a bukaresti békét, amely Románia történetének legmegsemmisítőbb katonai vereségének következménye. 1918. október 21-én azonban a román királyi csapatok átlépik a magyar határt, majd november 9-én hadat üzennek Németországnak[1].

         1916. november 21-én meghal Ferenc József (1830-1916) osztrák császár, magyar és cseh király, utódja I. (Magyarországon IV.) Károly. Az új uralkodó célja a béke megkötése, ez okból béketapogatózásokba kezd 1917 februárjától. Áprilisban belép az Egyesült Államok is a Nagy Háborúba, a Központi Hatalmak győzelmi esélyei kezdenek elszállni, hiába kötnek békét 1918 januárjában Szovjet-Oroszországgal[2].

         1918 őszére az Osztrák-Magyar Monarchia az összeomlás szélére került. A nemzetiségeket már rég nem tartotta össze közös érdek. Londonban emigráns csehszlovák kormány alakult, amelyet az Antant hadviselő félnek ismert el. A szerbek már 1915 óta létre kívánták hozni a nagy délszláv államot, amelyhez terveik szerint a Monarchiában élő szerbek, horvátok, szlovénok és bosnyákok is csatlakozni kívánnak. Az osztrákok csatlakozni szerettek volna a nagy Németországhoz. Romániának pedig már régóta fájt a foga Erdély románok (svábok, s magyarok) által lakott területére. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása csak hetek kérdése lett.

Október harmadikán és negyedikén a Monarchia, Németország és Törökország bejelenti hajlandók tárgyalni a fegyverszünetről. Október 24-én az olasz haderő támadást indít, a Monarchia erői felbomlanak, rendezetlenül özönlenek hazafelé. 27-én Ausztria-Magyarország fegyverszünetet kér. 30-án Törökország, november 3-án a Monarchia, 11-én Németország köt fegyverszünetet. Az I. világháború véget ért.

A Monarchia utódállamainak és a független Magyarországnak a létrejötte

            1918. október 6-án Zágrábban megalakul a Délszláv Államok Nemzeti Bizottsága. 29-én a horvát fővárosban összehívott nemzetgyűlés kimondja Horvátország elszakadását a Monarchiától. A Monarchia elismeri az elszakadást és az osztrák-magyar flottát átadják a horvát államnak. December 1-jén a szerb király fia Sándor (1888-1934) régensherceg Párizsban bejelenti a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság[3] létrejöttét.

         1918. október 21-én Bécsben összeül az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Kimondja Ausztria elszakadását a birodalom többi részétől, s ajánlást fogad el Ausztria Németországhoz való csatlakozásáról. I. Károly (1887-1922) november 11-én lemond felségjogai Ausztriában való gyakorlásáról. November 12-én megalakul az Osztrák Köztársaság. Az új demokratikus köztársaság alkotmányát 1920-ban fogadják el.

         1918. október 28-án a cseh Nemzeti Bizottság kimondja a cseh tartományok elszakadását a Monarchiától, s a független cseh állam megalakulását. E lépést nagyban segítette a Benes (1884-1948?) és Masaryk által Londonban létrehozott csehszlovák Nemzeti Bizottság. Október 30-án a martini[4] szlovák gyűlés kimondja Szlovákia elszakadását Magyarországtól, s csatlakozik Csehországhoz. Megalakul Csehszlovákia. Az ideiglenes alkotmányt november 14-én fogadják el.

            1918. október 25-én Magyarországon Károlyi Mihály (1875-1955) vezetésével megalakul a Nemzeti Tanács. Feladata az ország függetlenségének megteremtése, békekötés, általános választójog bevezetése, földreform és a nemzetiségi jogok elismerése. Október 28-án a várakozásokkal ellentétben nem nevezi ki IV. Károly Károlyi Mihályt miniszterelnöknek. Hadik János kinevezése miatt tüntetés tör ki Budapesten, s a tüntetők összecsapnak a karhatalommal.  A hónap utolsó napjára a tüntetés felkelésbe csap át. A tüntetők elfoglalják a középületeket, hatalmas tömeg ünnepel. A katonák a sapkarózsa helyébe őszirózsát tűznek[5]. November 13-án IV. Károly második eckartsaui levelében lemond Magyarország trónjáról. Károly 1920 márciusában elhagyja az ország területét, s Svájcban telepszik le. 1919. január 11-én Károlyit megválasztják a Magyar Köztársaság elnökévé, a kormányt Berinkey Dénes (1871-1948) alakítja meg. A kormány március 20-án a Vix-jegyzék hatására lemond. Károlyi úgy dönt tisztán szociáldemokrata kormányt alakít. A szociáldemokraták azonban nem kívánnak „kétfrontos harcot” vívni. Kiegyeznek a kommunistákkal, s létrehozzák…

A Tanácsköztársaságot

            Március 20-án a szociáldemokrata vezetők felkeresték a börtönben levő kommunista vezetőket. Megegyeztek, hogy a két párt egyesül Magyarországi Szocialista Párt néven. Megalakítják az új kormányt, a Forradalmi Kormányzótanácsot és kikiáltják a magyarországi Tanácsköztársaságot. A Kormányzótanács elnöke a szociáldemokrata Garbai Sándor (1879-1947), az igazi hatalmat azonban Kun Béla (1886-1938) gyakorolja. Közzéteszik Károlyi Mihály nyilatkozatát a hatalom átadásáról[6]. Kiadják a „Mindenkihez” című kiáltványt. Ebben közzéteszik programjukat „a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok, a közlekedési vállalatok szocializálását”. A program végrehajtása során államosítanak 27000 intézményt, vállalatot. Az államosítástól a termelés növekedését várták, a valóságban azonban csak az állami bürokrácia nőtt. A kereskedelem áttekinthetetlenné vált. A szocializált nagy birtokokból állami nagygazdaságokat szerveztek. A földosztás elmaradt, a parasztság óriásit csalódott. Azonban voltak jelentős kulturális intézkedéseik is, bevezették a nyolcosztályos iskolát, munkásgyerekeket vittek üdülni, ingyenessé tették a mozik, múzeumok és színházak látogatását.

         A tanácskormány intézkedései létalapjaiban rendítette meg a magyar társadalmat. Elvették sokak vagyonát, megsemmisítették a magyar demokráciát, kisemmiztek teljes rétegeket. Ez hamar fegyveres ellenállást váltott ki. Felkelés tört ki Kalocsán, vasutassztrájk Dunántúlom, a dunai hajóhad hatalomátvételi kísérletet tett. Ezek azonban nem tudták megrendíteni a proletárdiktatúrát.

            A kommunisták megszerezve a hatalmat nem törődtek a Vix-jegyzékkel, nem vonták ki a magyar csapatokat a vitatott területekről. Bíztak abban, hogy a közelgő „világforradalom” úgyis eltörli a határokat. Ez azonban inkább vágy volt, mint valóság, így Kun Béla elismerte a román, a csehszlovák és a szerb-horvát-szlovén igényeket[7]. A tanácsköztársaság ezzel bebizonyította, hogy fontosabbnak tartja saját hatalmának fenntartását, mint a haza védelmét. Április 4-én Magyarországra érkezik Smuts tábornok az Antant megbízásából. A Vix-jegyzéknél kedvezőbb ajánlatot tesz, ezt azonban Kun Béla elutasítja. Az elutasítások hatása hamar érződik. A román hadsereg április közepére eléri a Tisza vonalát, a cseh csapatok elfoglalják Kassa, Munkács és Miskolc térségét. Az Antant csapatai is támadásba lendülnek, a franciák elfoglalják Hódmezővásárhelyt és Makót. A Tanácsköztársaságnak lépnie kellett. Felállították a Vörös Hadsereget és a Vörös Őrséget. Tízezrek jelentkeztek katonának. A tisztek zöme a Tanácsköztársaság mellé állt. Köztük van Stromfeld Aurél is. A gyanús tiszteket megfigyelik. „Mellékesen feladataim között szerepelt az is, hogy szemmel tartsam Folkusházy egykori tábornokot, a hadosztály vezérkari főnökét, akit megbízhatatlannak véltek”[8].  Május 20-án elkezdődik az északi hadjárat, visszafoglalják Miskolcot, Kassát, Bártfát és Eperjest. Június 16-án Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot. 24-én Foch marsall közbenjárására létrejön a fegyverszünet. A kormány kiüríti az északi területeket, de a román seregek nem vonulnak ki. Stromfeld lemond, utóda Julier. Július 20-án megindul az offenzíva a románok ellen, azonban a túlerőben lévő ellenség azt visszaverte, s akadálytalanul vonult Budapest felé. Július 29-én az Antant ultimátumban követelte a tanácskormány lemondását, amely augusztus elsején nem lévén más választása megtett.

A Horthy-rendszer megszilárdulása

            Nem mindenki fogadta örömmel a kommunisták hatalomra jutását. Az első ellenkormány Aradon alakult gróf Károlyi Gyula (1871-1947) miniszterelnök vezetésével 1919. május 5-én. Kiáltványában „a bolsevizmus megsemmisítését, az egyéni szabadságra, a vagyonra és munkára való jog megóvását” ígérte. Május 9-én a Szegedre utazó kormányt a román hadsereg Mezőhegyesen elfogta, így az nem tudott érdemi tevékenységet kifejteni.

            A második Károlyi-kormány május 30-án alakult meg a franciák által megszállt Szegeden. Fő célkitűzése a proletárdiktatúra megsemmisítése volt.  Június 6-ától hadügyminisztere Horthy Miklós (1868-1957) altengernagy volt, aki megkezdte a Nemzeti Hadsereg szervezését.

            A harmadik kormány Ábrahám Dezső (1875-1973) vezetésével alakult július 12-én. Ebbe a kormányba nem vették be Horthyt, aki függetlenítette magát a kormánytól, s átvette a Nemzeti Hadsereg vezetését. Horthy kiáltványt bocsátott ki, amelyben „az összes magyar nemzeti haderők fővezérletét” vette át. Ez hivatalosan augusztus 15-én valósult meg, amikor Budapesten Friedrich István (1883-1951) miniszterelnök jelenlétében József Ágost (1872-1963) királyi herceg kormányzó e rangba kinevezte. Augusztus 9-én Paul de Lobit tábornok lehetőséget adott a Nemzeti Hadseregnek az elindulásra a Dunántúlra. Horthy főhadiszállását Siófokon rendezte be.

            Augusztus 7-étől Friedrich vezetésével három kormány alakult Budapesten. A kormányok célja a Tanácsköztársaság tisztségviselőinek megbüntetése, az 1918. október 31. előtti állapotok visszaállítása volt. November 24-én az utolsó Friedrich-kormány is lemondott.

            A Huszár-kormány ideje (1920. március elsején) alatt került sor a kormányzó választásra, amelyen nagy többséggel győzött az Antant által támogatott Horthy Miklós.

            1920. március 15-én lépett hivatalba a Simonyi-Semadam-kormány. Fő feladata a Huszár-kormány művének befejezése és a kiegészítő nemzetgyűlési választások megtartása volt. S e kormány hivatali ideje alatt írták alá, 1920. június 4-én,…

A trianoni békediktátumot

            A Huszár-kormány 1919. december 12-én döntött a békedelegáció összetételéről, tagjai: gróf Apponyi Albert (1846-1933), Praznovszky Iván, gróf Bethlen István (1874-1946), báró Lers Vilmos, Ottlyk Iván, Popovics Sándor, gróf Somssich László, gróf Teleki Pál és Zoltán Béla. A magyar küldöttség 1920. január 15-én vette át a békefeltételeket. Január 16-án Apponyi francia, angol, s olasz nyelven tette meg észrevételeit a Főtanács előtt. A magyar válaszjegyzéket február 12-én nyújtották át a Nagykövetek Tanácsának. Ebben elutasították a békefeltételeket, s népszavazás kiírását javasolták a területi kérdésekben. Május 5-én Henry francia ezredes átadta a béke szövegét, amelyet a Simonyi-Semadam-kormány 17-én fogadott el. A Nagykövetek Tanácsa 22-én a béke aláírásának időpontjaként június 4-ét jelölte meg.

            A magyar történelemben trianoni béke néven elterjedt diktátumot 1920. június 4-én, a Versailles melletti Nagy-Trianon (Grand Trianon) palotában írta alá magyar részről Benárd Ágost, a Simonyi-Semadam kormány népjóléti és munkaügyi minisztere és Darsche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter illetve 17 állam.

            A Szent Istváni Magyarország területe Horvátország nélkül 282 870 km², lakossága 18 264 533 fő volt. A történelmi Magyarországból megmaradt Csonka-Magyarországnak eredeti területének 32,88%-a (93 073 km²), lakosságának 41,76%-a maradt meg. A magyar anyanyelvűek 31,69%-a (3 319 579 fő) kényszerült idegen államkeretbe.

            Ezek a száraz adatok is mutatják: igazságtalan volt a trianoni békediktátum. A békének virágzó nemzetállamokat kellett volna létrehozni, amelyek segítik egymást. Ehelyett létrejött a nemzetállam Ausztriát és Magyarországot ellehetetleníteni próbáló Kis-antant, amelynek tagjai nemzetállamnak gondolták magukat. Valójában Jugoszlávia ill. Csehszlovákia egy mesterségesen összetákolt ország volt, míg Romániában magyar, német vagy ruszin közel annyi volt, mint román.

Utószó

Ezeket a határokat öröknek gondolták. Trianon él ma is. Hatása érezhető szomszéd országaink kisebbség ellenes politikájában és talán mostanában felerősödni látszanak az ellentétek. Jelzi ezt az atrocitások megnövekedett száma. Az összeurópai eszme az Európai Unió által megtestesített gondolatokban él tovább. Az Európai Unió térhódítása következtében megszűnni látszanak a határok és talán elmosódnak majd egykor a gazdasági különbségek. A most még óriási gazdasági szakadék a nemzetek között talán egyszer belátható méretűre csökken, mely talán közelebb hozza egymáshoz a népeket…talán.

Bibliográfia

Földi Pál: Ki kicsoda a II. világháborúban? Anno Kiadó

Gondos Ernő: Az első világháború Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest, 1977

Dr. Helméczy Mátyás: Történelem 8. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest

Ki kicsoda a magyar történelemben (szerkesztette: Szabolcs Ottó és Závodszky Géza) Anno Kiadó 1999

Magyar történelem gyermekeknek (szerkesztette: Tóth Dóra) Aquila Kiadó, 1997

Radó Sándor: Dóra jelenti Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971

Dr. Ravasz István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban Puedlo Könyvkiadó

Világtörténelmi ki kicsoda? (összeállította: Szilágyi V. Ferenc) Anno Kiadó

Világtörténet évszámokban 1789-1945 (összeállította: Ormos Mária) Gondolat Budapest 1988